HTML

2012.11.16. 22:18 todaytom

Szólj hozzá!

2011. 09. 17-18. Balassagyarmat

2012.11.06. 16:51 todaytom

Kétütemű cséplőgéppel Balassagyarmaton

Belülről minden más, nézzük csak a fekete macska esetét, amikor az úton kivasalva fekszik. Na ugye igazam van? A technikai sportokat akkor lehet igazán megérteni, ha csinálja is az ember.

A motorozás fejben dől el, már a szabadedzésen is olyan adrenalin jár át, amitől a világ beszűkül és nem is látod mi történik, csak a kanyarokra figyelsz. A füledbe a kétütemű üveghangja csilingel, a kormány annyira ráz, hogy a kezed lecsúszik a róla egy - ugratónak is beillő - útjavításon, miközben a fékkarhoz nyúlsz. Az út minősége egy krosszpályákhoz hasonlít, a kettes kanyarban a fekvőrendőrön kell gyorsítanod, a hármasban pedig bárhogy próbálod, a három csatornafedélből egy mindig az utadban lesz. A Városháza előtti lassítónál pont a féktávon kezd lejteni az út, ahol szinte kiesik alólad a motor. A hármas kanyarban sem jobb a helyzet, bárhol fordulsz, mindenhol rissz-rossz az út. A harmadik megcsúszás után meg is szokod, nem rosszabb mint egy műbika.A pálya elég gyors, egyenesekben ötösben veretsz, izzasztó féktávok a lassítók előtt, majd a kanyar előtt már lecsutkázod, dob egyet rajtad, de a gázt nem zárod el, itt nem.

A depóban mindenkinek van egy jó tanácsa számodra „a sikánokat 4-esbe” vagy „a 3-as kanyart, a csatornát kívülről kezdd”. Ebből is látszik milyen társaságba keveredtél, az MZ-klub ennyire összetartó. Elég csak szétnézni, láthatod, amint többen szerelnek egyetlen megszorult blokkot, vagy kicsit odébb egy másiknak - anyag nem vész el, csak átalakul elvén - dugókulcsból flex-szel csinálnak alátétet... Van, aki pumpával rohangál és van, aki már az ötödik motoron állít gyújtást.

A verseny egészen más, 23 MZ-s srác vesz körül, amikor a lámpák elalszanak, na az az igazi villanyoltás. Átrobogsz a kék felhőn, a saját motorod hangját szinte nem is hallod, a rutin simán mozgatja a kezeidet és csak az első kanyar féktávjára figyelsz. Mindenki hatalmasat fékez, helyezkedik, de a mezőny hibátlanul beesik a lassítóba. Pár kör után piros zászlóval intik le a versenyt, reménykedsz, hogy nem sérült meg senki nagyon. Látszólag nincs nagy gond, a szervezők gyorsan visszaállítják a szétrombolt lassítót. Az új rajtnál nem ilyen fegyelmezett a társaság - vagy csak elhűltek a fékek. Szóval nagy perec jön, a jelei jól láthatók, szétszóródott szalma mindenütt, kikerülöd és téped tovább a gázt. Az előtted lévő szélárnyékát használva mögötte maradsz, de tudod, ha ő korán fékez, a mögötted lévő hátulról jön, mint a fodrász. Kábszer ez a javából, és még csak nem is tiltott, a körök lassan elfogynak és a kockás zászló lengetését látva örülsz, hogy sikerült végigmenned.

Otthon hazaérve még mindig a hatása alatt vagy, az összes videót megnézed amit feltöltöttek a fájlmegosztó oldalakra. És akkor jössz rá: Atyaisten, elöl mit műveltek a nagyok... Van még mit fejlődni. Megvakarod a fejed és eldöntöd, jövőre többet gyakorlok és jobban rákészülök, majd meglátjátok.

Nézzünk meg én hogyan láttam

Az én hétvégém nem sikerült túl jól. A szombati első edzésen magamat kerestem, az időmérőn a pályát tanulgattam. A versenyen a 8. helyről rajtolva még előznöm is sikerült, de beragadtam egy másik MZ-s mögé, aki pont annyival volt lassabb, hogy nem bírtam kikerülni. Kockáztatni nem akartam, vasárnapra gyúrok úgyis. Az egyik lekörözésnél úgy ment be a sikánba a lassabb mellé, hogy az nem vehette észre, és mivel ketten nem fértek el, nagyot fékezett, megcsúszott, elesett és a bálát pont elém lökte - ha ez még nem lenne elég, ő pont elém gurult. Mivel nem vérre ment, majdnem állóra fékeztem a gépet és kb. egy méterre a feje előtt álltam meg, nagy ívben kikerültem, de közben ketten is kiegyenesítették a lassítót, megelőztek. A kockás zászlót a 9. pozícióban láttam meg, mindegy, gyakorlásnak jó volt. Vasárnap reggel korán keltem, a sátorban már hűvös van ilyenkor. Gépátvétel, szabadedzés - na itt már nem muzsikált valami jól a moci. Hiába a gyújtásbeállítás, valami nem volt jó, durrog. Szétszedtem, cseréltem kondit, trafót, gyertyát, súbertűt, ellenőriztem úszószintet, főfúvókát, multiméterrel akksiállapotot és még egy csomó mindent. Tesztelgettem a közeli utcában, de a vége az lett, hogy többször visszatoltam. Az időmérőre tudtam menni pár kört, de akkor is produkálta a gyújtás kihagyást, durrogott és rángatott. Azért a verseny előtt egy rövid időre rácuppantottam az akksit a töltőre. Eljött az idő, beöltözve a boxutca kijáratánál csatlakozok a többiekhez, egy melegítőkört megtéve felálltunk a rajtrácsra: az utolsó, 24-es kockát foglalhatom csak el, mert az időmérőkön betegeskedő motorból csak árnyéka volt a tegnapi időkhöz képest.

 balassagyarmat_1.jpg

A lámpa vörösen izzik - akárcsak a levegő - és amikor elalszik, mint mindenki, én is a tankra feszülök: meglódul az MZ-sereg.  Jól rajtolok, többeket is magam mögé szorítok, fogalmam sincs mit csinálhatnak, én csak előre nézek. A harmadik körben Sanyi beszúr nekem a fekvőrendőrnél, de későn fékez és kisodródik, hamarabb kezdek gyorsítani és belülről elmegyek mellette - sőt, annyira jól sikerül, hogy Gábort is megelőzöm az egyenesben felfelé. A hármasban későn fékezek, nehogy próbálkozzanak valamivel. Elrontom a féktávot belassulok - érzem itt vannak mellettem. Tépem a gázt, még mellé is váltok, te jó ég: elmennek mellettem, ezt nem hagyhatom. A lehető legkisebb féktávon akarok megállni, az eleje majdnem koppan a hátulja elkönnyül és a motor keresztbe csúszik: ezt már egy supermotóval se lehet rendbe hozni. Szemem már keresi a szalmabálát, jól el fogom csépelni az biztos, csak a motor ne essen rám, mint a múltkor... Aztán csak ledobott, sosem akartam távolugró lenni, de most biztos egyéni csúcsot döntenék. Hatalmasat repülök, visszafutok a motorhoz, semmit nem hallok, átmegyek a motor bal oldalára, váltó megvan, berúgó is, oké. Csak a kormány van elhajolva a jobb oldalon - rúgom, nem indul.

balassagyarmat_2.jpg

Elmennek páran, eszembe jut, hogy be kéne tolni, szaladok, felpattanok, beröccen, és már húzom is, húzom keményen lefelé a lejtőn, nem sajnálom neki. Jön az első féktáv, ekkor ér az igazi meglepetés: hol az első fékkar?! Keresem, sehol, persze az útról nem veszem le a szemem, nyúlok lejjebb, itt sincs, még lejjebb, fék sehol...Pánikszerűen visszarakok kettőt, hátha egy kis motorfék lassít, de már azt nézem, merre fogok földet érni. Közben csak meglesz az a nyomorult fék, beveszem a kanyart is és az egyenesben visszahajlítom a kart, nem is tört el, csak teljesen lefordult. Majdnem két kört megyek, amikor pirosoznak: Laci és Tigris összeakadt ugyanott, leintették a versenyt.

balassagyarmat_3.jpg

A boxbejáratnál kell várakoznunk, egy néző veszi észre, hogy Gábornak eldurrant a telószimmeringje, vastag ragasztószalagot tesznek rá. Amikor a depóba fordultam, éreztem, hogy alig bírok kanyarodni: izomgörcs, vagy csak a stressz? Nem baj, a bőrruha úgyis összetart. Kb. 10 perc pihenő után felsorakozunk az új rajthoz. Az új rajtnál Tigris áll előttem pár méterre, elindulunk, elszúrja a rajtot, balról majdnem megelőzöm, de nagyon kihúzódik, passzíroz neki a járdának, el kell vennem. Három kört tudok megtenni Gábor előtt, amikor elkezd durrogni a motor. Már csak 5 kör van hátra, akkor is végigmegyek, még ha tolnom is kell. A következő körben hoz rajtam rendesen, de már az 5-öst nem tudom használni nem pörög ki 4-ben... A következőben annyira kihagy a gyújtás, hogy inkább integetek neki, hogy menjen el még mielőtt pont akkor akadna meg a motor, amikor a seggemben van és összeakadunk. Már csak 2 kör van hátra, nagyon nem megy már a motor, hármasba annyira durrog, hogy nem tudok felváltani. Inkább kiállok, már lefelé a 100-as tempó helyett jó ha csak 50-60-nal tudok poroszkálni, így nincs értelme, ez már nem verseny, csak döcögés. Döntésem egyértelmű, nincs mit mérlegelni, el kell hagynom a pályát, már csak akadályozok mindenkit. Amint lefordulok a boxba, a motor azonnal leáll, itt a vége a versenyemnek, visszatolom a kocsihoz - érzem, nagyon nehéz tolni, biztos kivette az erőmet a verseny. Órákkal később, amikor feltoltam a futóra a „dögöt” már tudom, az első fék befog mint állat, de ezt észre se vettem a versenyen...

Bátran elmondhatom, hogy ez volt eddigi legizgalmasabb versenyem és köszönöm mindenkinek az egész évet és azt hogy veletek versenyezhettem.

Jövőre itt leszek :)

balassagyarmat_4.jpg

Végszóként megemlítem, amit Balassagyarmaton megtanultam:

1.    Kálmán idén sokkal ügyesebben motorozik egyenesben
2.    Zöld kukacot enni verseny előtt nem szerencsés
3.    A menyasszonyi fátylol mindenkivel utazott
4.    A szalma az „állatoknak” való azaz nekünk :)

 

Ez a cikk megkelent a tesztmotor.hu oldalán is.
http://www.tesztmotor.hu/olvasoi/mese/ketutemu-cseplogeppel-balassagyarmaton.html

Szólj hozzá!

2011.07.30. Kakucs versenybeszámoló

2012.11.06. 16:25 todaytom

Lassan felkerülnek a beszámolók kezdem a 2011-es évvel itt van mindjárt a kakucsi verseny július 30-án.

 

Kakucs versenybeszámoló

Régóta várok erre a napra, mondanám, hogy „végre eljött a NAP” de hajnali 5-kor kinézve az ablakon inkább szutykos szivacsos időt jósolnék, mint napsütést. Bár még hideg a hajnal, a pálya környékén az idő a napsütés jeleit mutatja, és a szél tépázza az éjjeli eső áztatta sátrakat. Sietni kell a gép átvételnél mert a pest közeli helyszín sok versenyzőt ígér. Közben elkezdődnek az edzések a pályára pillantok, látom néhol még vizes az aszfalt. Gyors motor ellenőrzés, a pumpa és a kerék nyomásmérő kézről kézre forog és már szaladunk is a szabadedzésre. A pályára „lépve” még érezhetően hideg az aszfalt, nézegetem is az íveket mert ebben az irányban nem mentem csak egyszer de az is tavaly volt. A bemelegítő körön a szemem keresi az esős foltokat van is belőle bőven a rázóköveknél. A hátsó egyenes után az első balosban egy váltókart kerülök ki majd a következő balosban egy csiga szabálytalanul keresztben halad a pályán. Pár kör után sárga zászlóznak is, Frici le is „futott” a pályáról, motorja közben egy átlagos szaltót mutat be, sajnos ezért nem jár pont de kétség kívül látványos. Pár kör el is telik mire elhagyja a veszélyes zónát. Nincs nagy baj csak a kormányt kell cserélni, de megy ez gyorsan, fogyóeszköz. Érzem szörnyen lassú vagyok a 16-os lánckerékkel és a szünetben beteszem az egyel nagyobbat. Biztos nem csak én vagyok így de ha elkezdek szerelni a nap is erőre kap és hirtelen melegem lesz, nem is baj süssön csak és száradjon a pálya. BaziJoe a boxban ragadt mert megállt a motor, mint később kiderül dugulása volt a tankban. Szerelésben rutinos, kipucolja a tankot és a karbit és az időmérőre meg is javítja.

1.jpg

Az első időmérő viszonylag eseménytelen, Bazijoe mögé szorulnak be többen. Szújó próbálja átvergődni magát rajta de nem megy neki próbálja kívülről-belülről szinte az összes kanyarban de nem megy. Látom ahogy a rutinosabbak beérnek, néha négyen öten fordulnak egyszerre. A többség könnyen elmegy mellette, nekem nem megy, túl gyors az egyenesekben a kanyarokban meg nem vagyok annyival gyorsabb. Le is maradok kicsit legyen egy tiszta köröm, de hamar beérem. Közben megint zászlóznak, Otto csúszott le az ívről ugyanott, de valahogy megfoghatta hiába a rutin sokat számít. A változatosság kedvéért a másik játszó társam Bendinek áll meg a gépe a pályán, durrogott kettőt és megállt, ó az a fránya akkusaru csúszott le. Nem volt jó ötlet a 17-es lánckerék, pedig többen is mondták, hogy nem jól adja ki, de mivel úgysem vagyok túl gyors még beválhat. Az összes kanyarban üvölt nem lehet kigyorsítani és az egyenesben ha felváltok nincs erő, ezt azonnal cserélnem kell, szenvedek is, hamar le is jövök. 

2.jpg

Tanácstalanul kérdezgetem a rutinosabb pilótákat mit is tegyek most be 16-os vagy 18-as legyen. Az időm majdnem két másodperccel jobb lett de ebből nem lehet többet kimotorozni az én szintemen. Többen a 18-ra szavaznak, hiszek is nekik és ahelyett, hogy mások versenyét nézzem nekiállok ismét szerelni a szünetben.  
 
A második időmérő 10 perces csúszással kezdődik, takarítanak a pályán, lehet valaki kicsúszott. Érdemes volt szerelni az egyre javuló időben, végre süt a nap és így jobban is kijönnek a váltások és ha a célegyenes ráfordítót nem rontanám el még sokat hozhatnék a köridőmön. Még fél másodpercet javítok ami nagyon nem sok de érzésre sokkal jobban kezelhető a gép. Bendi egy másodpercet ver rám, igaz ő tegnap gyakorolt a jó időben. A szünetben további tanácsokat kapok Stavkotól és Pilhál Lacitól is. Főleg kívülről Laci látja hibáimat próbálom is megfogadni a versenyre. Befutnak rég nem látott barátaim is pestről jól esik a közös ebéd és ki is kapcsol.

3.jpg

A rajtrácsról Varga Tomit és Tápay Sanyit hiányolom a „B” ligából, de a versenyre Tomi párjával megérkezik a nézőként. Felsorakozunk a rajtrácsra, a bíró nincs a helyzet magaslatán nehezen találja meg mindenki helyét, de ismerjük már szegényke miatt ment plusz egy kört a mezőny Kalocsán, még jó, hogy akkor ott álltam mellette és szóltam neki mikor integessen mert ki tudja még talán most is ott köröznénk. Beállok a 19-es számú számozott kockába és amikor elengedik a mezőnyt mint szinte mindenki egy versenyrajtot próbálok. Mindenki melegítgeti a gumikat és a motort a teljesen száraz pályán. Beállunk a helyünkre nekem kb. 20 centivel kell hátrébb mennem, hogy a lámpát lássam. Amint a fények fel gyulladnak valaki előttem bemozdul, még jó hogy így is látom a lámpát. Amint elalszik elindul a mezőny a pálya bal oldaláról rajtolva a belső íven Szújó Laci mellé bemegyek és keményen bent tartom megfogadva korábban kapott tanácsom miszerint „rajtnál ha tudsz előzz”. Sikerült lerajtolnom Bendit is, próbálok Stravira ragadni ami egy darabig megy is. Aztán szép lassan elnyúlik a mezőny de nem lazsálhatok mert valahol itt loholhat a nyakamon Bendi.Forgatom a fejem az egyenesekben de nem látom sem őt sem Szújót aki defekt miatt valamikor feladta a küzdelmet. Érzésem szerint ismét magányos versenyt futok, de tudom, hogy itt lehet és az alkalmat lesi mikor előzhet.
Máriapócson egy történetet hallottam arról hogy sosem szabad leengedni. Nem is teszem, haladok és egyre fogynak a körök már csak 2 kör van hátra amikor a célegyenes előtti utolsó jobbosban haladok és látom kék zászlóval integetnek gondoltam majd elengedem a célegyenesben csak nem annyira sietős neki. A lelátók előtt járhatok amikor hátranézve látom az első három helyezett motorját, na de nem ám libasorban mintha csak üldöznék egymást hanem egymás mellett. Állítólag az egész nézősereg felugrott a lelátón amikor ezt meglátták. Na ebbe végkép nem kéne beleszólnom, szinte lemegyek a pályáról teljesen a jobb oldalra hogy véletlenül se legyek útban és akár hárman is elférjenek az első szűk balosban. Éppen ezért iszonyatosan lelassulok és sok időt vesztek igyekszem hamar felvenni a ritmust. A következő körben már a kockás zászlót lengetik a magasban ami azt jelenti, teljesítem a harmadik versenyem. Végül Baló Tomi kerekedett felül a hármasból győztesnek aminek iszonyatosan örült is. Én is boldog vagyok mert sikerült még további egy másodpercet javítanom a köridőmön. Kellemesen elfáradva szálltam le a motorról ismét, és már alig várom a következő versenyt, a Bátrak Versenyét Balassagyarmaton.
 
4.jpg

2011.07.31.
www.mzracing.hu

Szólj hozzá!

Így lettem versenyző

2011.05.06. 16:08 todaytom

blog2_1352214476.jpg_823x339

Úgy kezdődött, hogy Zsoké barátom a szezonnyitó maxirobogós talit a kakucsringre szervezte. Fogtam szeretett bálnámat (amitől 5 év használat után sajnos meg kellett válnom) és kilátogattam vele, hogy márkatársakkal találkozhassak. Kevéske összegért fel lehetett menni a pályára oszt nekem se kellett több. Pár kör után azt éreztem mennyire lomhán mozog a 40 lóerő a kanyarokban a lábtartó műanyagot karcoltam. Próbálgattam nagyobb kanyarsebességet elérni a kiüléses módszerrel jól is ment éreztem hogy mindig is erre az adrenalinra vártam. 

DSC_0120.JPG

Első pályázásom

Telt az idő, és rá egy évre a szokásos bikemaraton 24 órás tájékozódási versenyen összeismerkedtem két MzKupás sráccal. Hát ez egy külön történet. Fogalmam se volt, hogy ilyen létezik. Mz-vel versenyezni na ne vicceljetek, felrémlett fiatalkori motorozásaim emlékképe amint kivétel nélkül minden csoffadt japán vagy olasz géppel úgy otthagytak mint a sz..rt. Már akkor is azt gondoltam erről a kétüteműről hogy nem nekem való a szerelgetés a gányolás ráadásul akkor ha ennyire nem is korszerű és még mindenki le is nézni.

Ki lehet az a őrült aki ilyen gépekkel bajnokságot szervez, Kérdem én? Hát ezt meg kellett nézzem, Kakucson lévő versenyre ki is látogattam és nem hittem a szememnek. Pont a verseny előtti pillanatokba értem ki, épp felállt a rajtrácsra vagy 20-25 elvakult. Lámpa elalszik, elindulnak a srácok éktelen nagy füstfelhő közepette. Az első kanyarba úgy esnek be kis fékkel mint a profik a mezőny besűrűsödik hárman négyen fordulnak egymás mellett pont a tribün sarkánál ahol ülök. A kanyarokba visítanak a gumik egyenesbe üvöltenek a hengerek ezek ÁLLATOK nem vitás, hát ezt ki kell próbálnom nekem is.

Pár héttel később kiugrottam a bálnával Kakucsra amikor az Mz-s haverom a barátaival edzeni készült. Mentem a bálnával 1.01 időt ami nem is olyan rossz tekintve hogy a sportmotorosok mennek pár másodperccel jobb időket saccra olyan 55 körülieket. De amikor az Mz-k utolértek úgy elmentek hogy csak néztem. Meg is kérdeztem amikor pihentek hogy milyen időket mennek a válasz olyan 48-50s között attól függ mennyit kell kerülgetni. Biztattak próbáljam ki nyugodtan ott a köridőmérő majd megmondja a frankót. Jó pár éve nem ültem váltós motoron, tuti az égés – biztos le is fulladok-, meg – jól kiröhögnek – járt az agyamban. De simán kigurultam a boxból ruházatom túrabakancs, farmer protektoros térdvédő kombóval, textil kesztyű és protektoros cordura kabát amiben a textil „gerincvédőt” protektorosra cseréltem. Nem voltam túlöltözve, az első pár kör a motor megszokásával telt. A harmadik körben 57 körülit futottam a hetedikben meg 55-öt kis kiüléssel. De amikor lejöttem már tudtam versenyezni fogok.

A 2010-es év utolsó versenye a balassagyarmati bátrak versenye volt. Márkatársakkal (Mzet és Mosquito) megnéztük a versenyt. Ekkor még nem tudtak a terveimről, nem szóltam hogy elkerüljem a szurkálódást. Hosszú tél következett, mindent megragadtam, hogy tudást merítsek és a szükséges felszerelést beszerezzem. De nagyon gyorsan eljött az első verseny napja, szerencsére előtte lévő nap lejutottunk Lacival (367) a helyszínre pályát bejárni. Remegett kezem lábam először volt rajtam a bőrruha először ültem a racing célra átalakított széria Mz-re és még a pályát sem ismerem. Valahogy végiggurulgattam a napot összesen 7x voltam fenn és éreztem hogy egyre jobban megy. Rátaláltam az ívekre néha még a térdkoptató is leért. Utolsó felmenetelnél szűken vettem egy balos visszafordítót és belül rámentem a rázóra elvettem a gázt és felállítottam a motort mert elkerülhetetlen volt a pálya elhagyása. Már szürkült este 7 felé járt és a fű már nyirkosodott amint a gumi a fűre ért a motor ki is csúszott alólam. Csak a kormány ferdült el amit még az este kicseréltünk. A másnapi verseny jó kis lecke volt számomra rájöttem milyen egy verseny belülről az izgalom és a nem tudom mi van mögöttem érzés még ma is furcsa de már megtanultam az előttem lévőt kell figyelni és utolérni, remélem ez idén jobban sikerül. A tavalyi év a tanulás éve volt idén már tapasztaltabban vágok neki a versenyzésnek.

p13508751_1.jpg

Nemhiába mondják az idő mindent megszépít a brummogó büdös kis gép újra a kedvencemmé vált hiába fejlődik a technika a motorozás akkor élvezhető ha az ember tényleg azt érzi hogy a neki kell uralnia a gépet. Futóművét fogalmam sincs milyen körülményekhez tervezték az NDK mérnökei, de versenypályára biztosan nem. Nyeklik –nyaklik az első felfüggesztés, hiába a villamerevítő az első futómű a legjobb beállításokkal, olajjal is simán elpattog a kanyarban. Motorja fénykorában főtengelyen mért 21 lóerejével sem volt egy erőgép keréken jó ha 18 marad a ménesből. Miközben a váz becsavarodik a kanyarba a levágott lábtartó a földet karistolja na akkor érti meg az ember igazán mi is a motorozás. Az agyon elektronikázott gépeken a kormányt fogva is szinte utasnak érezhetjük magunkat. Hol marad a géppel való küzdés ami megadja az MZ-zés sava-borsát.

 p1350861.jpg

Szólj hozzá!